Az egyensúly

AZ EGYENSÚLY - AZ ALULÉRTÉKELT KÉPESSÉG

Az egyensúly helyes érzékelése nemcsak a kézenállásnál vagy egyéb tornamutatványoknál szükséges. Valójában minden egyes lépésnél használjuk e képességünket. 

Mégis ez az “érzékszervünk” kap talán a legkevesebb figyelmet a látáshoz, halláshoz vagy a szagláshoz képest mindaddig, amíg azt el nem veszítjük. És sajnos csak ekkor értjük meg, mennyire fontos része kell(ene), hogy legyen a mindennapjainknak. 

Az egyensúlyért a belső fülben található egyensúlyszerv (vestibuláris rendszer) a felelős, melynek legfőbb részei a vestibulumban (csontos előcsarnokban) lévő tömlőcske és zsákocska, valamint a három félkörös ívjárat, melyek a tér három – egymásra merőleges – síkjában helyezkednek el. A félkörös ívjáratokat, valamint a vestibulumot folyadék tölti ki, a tömlőcskében, zsákocskában és a félkörös ívjáratok egy-egy kiszélesedésében kocsonyás burkolatú szőrsejtek vannak. Ebben a burokban apró mészkristályok helyezkednek el, melyek segítségével érzékeljük a térbeli változásokat: a vestibulum a vízszintes és függőleges sebességváltozás érzékeléséért felelős (a kocsonyás burok a gyorsulásra/lassulásra elhajlik, és a szőrsejtek ingerületbe jönnek), míg a félkörös ívjáratok a test valamely síkjában történő forgó elmozdulására lépnek ingerületbe.

E szerv segítségével érzékeljük a fej helyzetének eltéréseit, a fej és az egész testünk

térbeli mozgásának sebességét, és a minden irányban bekövetkező változásokat. Például ha a falhoz állunk (de nem érintjük meg azt), vagy ha fél lábon állunk, elkezdünk egyensúlyozni. Ha azonban már a kezünket is bevonjuk, és nekitámaszkodunk a falnak, sokkal magabiztosabban állunk, mert a test újrakalibrálja az egyensúlyt. 

A rossz hír az, hogy amint a test minden egyes része, úgy az egyensúlyszerv is öregszik. A jó hír viszont az, hogy ezt a folyamatot - mégha teljesen leállítani nem is tudjuk -  le lehet lassítani. Számos tudós foglalkozik a problematikával, egy kis ízelítő a tanulmányokból: 

Collins, a Bostoni Egyetem biomérnöke és munkatársai az egyik tanulmányukban (https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/12733463/) többek között azt vizsgálták, hogy a szenzomotorikus talpstimuláció hogyan befolyásolja az egyensúlyt, a testtartást. Arra a következtetésre jutottak, hogy a talp stimulációjával javíthatják az életkorral összefüggő károsodásokat az egyensúlyszabályozásban, ugyanis elérték, hogy a mechanikus impulzusok segítségével a 70-80 éves emberek testtartása javult, a huszonévesekéhez tendált.

Egy másik, az Oregoni Kutatóintézet által vezetett kutatás azt mutatta, hogy a macskaköveken történő járás során az idősebbeknek csökkent a vérnyomásuk, javultak a fiziológiás funkcióik és az egyensúlyozásuk. (https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/16078955/) Ugyanez érhető el a szabadban való természetes sétával is.